3.rész

3.fejezet

- Naaa Yeol… Kérlek… Nem akarok béna lenni az elsőnél – rimánkodott rendületlenül Sehun.

- Jaj Hunnie… Hagyjuk már ezt… Miért kell mindig ilyen erőszakosnak lenned? – hárította a furcsa kérést az idősebb.

A két fiú a tábor óta legjobb barátok voltak. Egymás oldalán fejezték be az általános iskolát, először Yeol, majd ezen a nyáron már Sehun is elballagott. Az ősszel kezdte is a gimnáziumot abban a magániskolában, ahol barátja is tanult. Kérdezhetnétek most, mégis, hogyan lehetséges, hogy a szegény családból származó fiú egy drága magán gimnáziumban tanuljon. Ehhez azonban vissza kell ugranunk pár évet.

Sehun tizenkét éves volt, mikor ellátogattam otthonába, s először szeretett nagymamáját, majd hónapokkal később nagyapját is magammal vittem, megfáradt lelküket örök nyugalomra vezetve. Ne utáljatok most ezért, hisz azt még nem mondtam, hogy mind a két öreg élete szenvedéssel és fájdalommal volt terhes. Csupán az unokájukról való gondoskodás tartotta őket ilyen sokáig életben. De ahogy egyszer mindenkinek, nekik is elérkezett az idejük, és én akkor lágyan s szeretettel öleltem őket magamhoz.

Az ekkor tizenkét éves fiú rövid időre árvaházba került, ahol élete legrosszabb napjait töltötte el. A gyerekek egy ilyen helyen egymáson élték ki dühüket, így az erőszak mindennaposnak volt tekinthető az otthonban. Ám néhány héttel később Mr., és Mrs. Park egyetlen fiúk kitartó és szívet tépő könyörgésének engedve, magukhoz vették Sehunt, s azután saját gyermekükként nevelték őt.

A kisfiú hatalmas veszteségeket élt át, ifjú kora ellenére elveszítette szüleit, majd szeretett nagyszüleit is. Ám mindezen csapások ellenére, Oh Sehun élete legboldogabb napjának tartotta, mikor odaköltözhetett a házba, ahol barátja élt. Hunnie ugyan soha nem mondta cimborájának, de számára ő jelentette a családot, csak mellette érezte igazán biztonságban magát, ő volt, aki mindig figyelt rá, megóvta és szerette a maguk gyermeki módján.

Most hadd ugorjak vissza a megkezdett történethez, s szolgáljak némi magyarázattal. A fiúk éppen nagyon komoly dolgokról beszélgettek, mert a gimnázium elkezdése Hunnie számára egyet jelentett azzal, hogy most már – barátjához hasonlóan – neki is lesz barátnője. Ám ekkor rá kellett döbbennie, hogy fogalma sincs, hogyan kellene viselkednie egy lánnyal. Alig egy órával ezelőtt kezdte el faggatni hyungját a szebbik nemről, s elég hamar eljutottak odáig, hogy bizony meg kell majd csókolnia kiszemeltjét. Gondolom, sejtitek, hogy Hunnie - mikor erre rájött – rögtön ki is akarta próbálni a dolgot, s itt érkeztünk vissza a fejezet elejéhez.

- Most miért mondod ezt?

- Mert így van – sóhajtott fel Yeol.

- Naa, csak egy aprócska puszit – próbálkozott tovább Sehun, arcán huncut mosollyal.

Chanyeol már egy ideje tudta, hogy ő nemcsak barátként, sőt nem is testvérként szereti barátját. Ő mindennél jobban vágyott erre a „puszira”, de úgy érezte, ezzel hibát követne el, s esetleg árthatna Sehunnak. Ám a fiú tündéri mosolyát látva szíve erőset dobbant, s ez elegendő volt ahhoz, hogy elnyomja esze ellenvetéseit.

Az idősebb odahajolt csillogó szemű barátjához, majd pillanatnyi habozás után szájára simult. Először csak óvatosan csókolgatta, idővel azonban egyre határozottabbá vált, s lassan átvezette nyelvét remegő társának ajkai közé. Sehunnak eleinte fogalma sem volt, mit kéne ilyenkor tennie, de idővel utánozni kezdte Yeolt, s bátortalan csókjuk egyre inkább kibontakozott. Ám, amilyen hirtelen kezdődött, olyannyira hirtelen ért véget próbálkozásuk.

- Szerintem nem lesz gondod ezzel… - igyekezett lenyugtatni vadul zakatoló szívét Chanyeol, miközben barátja csillogó szemekkel nézett fel rá, miközben ujjait ajkaira vezetve simított azon végig döbbenten.

- Ez nagyon jó érzés volt.

- Igen, ezért is szokták csinálni az emberek – mosolyodott el, s szokásához híven megborzolta Sehun hajkoronáját.

- Te így szoktál Mingmei-el is csókolózni? – kérdezte Sehun barátjától.

- Hát azért nem pont így, hisz ő a barátnőm, de hasonlóan – válaszolta meg a kérdést nyugodt hangon az idősebb.

- És csókolóztál már fiúkkal is? – fürkészte kíváncsian társát Hunnie.

- Nem, még nem. Csak most veled.

- Milyen volt velem csókolózni? – mosolyodott el pajkosan Sehun. Szerette időnként zavarba hozni barátját, és pontosan tudta is, hogyan érje el nála azt az aranyos, rózsaszín árnyalatot. - Yeol, szerinted az baj, ha én élveztem a csókot egy fiúval?

- Nem, dehogy! – mondta megnyugtató, mély hangján az idősebb.

- Olyat lehet, hogy valaki fiú létére fiúval jár? – pedzegette tovább a témát a fiatalabb.

- Igen. Persze, hogy lehet. Ha két ember szereti egymást, akkor nem számít, hogy fiúk vagy épp lányok.

Sehun szikrázó szemmel csüngött hyungja szavain, s bizony, ahogy elkezdődött az év, ő is randizgatni kezdett. Chanyeol barátnője oldaláról irigykedve figyelte, ahogy barátja találkákra járt, aki valóban inkább a fiúk társaságát kereste. Ám legnagyobb ellenérzésére Hunnie mindig tipikus rosszfiúkat választott randi partnereinek. Az idősebb el sem tudta képzelni, hol ismeri meg barátja azokat az alakokat.

- Mondd csak, nem randizhatnál egy osztálytársaddal inkább? – morgolódott a fiú egy alkalommal; Sehun tizenhatodik születésnapja után nem sokkal.

- Áh, azokban semmi érdekes nincs. Ezek a fiúk izgalmasak, veszélyesek és nagyon szexisek.

- Chh, már ha az embernek bejönnek a taplók – morgolódott tovább Yeol keresztbe fűzött kézzel figyelve barátját.

Sehun arcán elégedett mosoly bujkált, mert szerette Chanyeolt húzni. Észrevette már többször is, hogy a fiú zavarba jött közelségétől. Persze számára a másik csak afféle nagytestvér volt, mint pasi nem számított az ideáljának, hisz barátja tipikus jófiúnak volt mondható.

- Egyáltalán még szűz vagy? – faggatta tovább a fiatalabbat egyre ingerültebben fogadva annak válaszait.

- Talán igen, talán nem.

- Jól van, én nem szólok bele, de ha mégis megteszed, legalább védekezzetek. Nem akarom, hogy elkapj valami betegséget.

- Jajj már Channie – sóhajtott fel Sehun. Miután kiválasztotta az ideális felsőt, bele is bújt abba, majd immáron felöltözve csukta be a gardróbszekrény intarziás ajtaját.

- És hogy hívják a mostani srácot? – erőltetett mosolyt arcára az idősebb.

- Jonginnak… És ő nem is idősebb nálam. Velem korú, csak másik suliba jár. Attól, hogy nem csúcs gazdag, mint a mi sulinkban az összes kockafej, attól még lehet rendes fiú.

- Éppenséggel lehetne – morgott az orra alatt Yeol, de úgy döntött, nem forszírozza tovább ezt a témát.

- Hát akkor, jó szórakozást nektek.

- Köszi hyung, meglesz – vigyorodott el Sehun.

- És…

- Tudom, tudom. Tizenegyre legyek itthon.

- Pontosan – mosolyodott el Yeol akaratlanul is, ugyanis barátja olyan arcot vágott, ami minden mérgét egy pillanat alatt elfeledtette. Erre csak Hunnie volt képes.

Sehun randi partnere a ház előtt várakozott, s a szőke fiú hamarosan fel is pattant a robogó hátsó ülésére, és átkarolva az előtte ülő srác derekát csúszott közelebb ahhoz.

Jonginnak ugyan nem jutott túl nagy szerep Sehun életében, mégis annál sokkal tovább volt a fiú mellett, mint azt Chanyeol szerette volna. Pár hónappal később a félévi vizsgákat megünneplendő, nagy bulit tartottak egyik társuknál, s erre a partira Sehun és Yeol is elmentek. Az este előrehaladtával a hatalmas ház megannyi szobája kezdett egyre népesebbé válni. A párocskák sorra vonultak külön, hogy a romantikus félhomályba burkolózva élvezhessék ki egymás társaságát.

Yeol nevetségesnek találta ezt a szokást, így ő még véletlenül sem cipelte be barátnőjét egyik félreeső szobába sem.

- Ne legyél már ilyen maradi… - cirógatta a lány Yeol mellkasát némi figyelem után sóvárogva.

- Ez nem maradiság, csak a buli nem arról szól, hogy kettesével mindenki elvonul dugni! – fakadt ki a fiú ingerülten.

- Istenem, akkora egy hangulatgyilkos vagy kicsim… - sopánkodott a lány, aki mindig irigyen hallgatta barátnői történeteit a szobák mélyén történt dolgokról.

- Legalább az öcséd nem olyan prűd, mint te – legyintett egyet a lány, s sértődötten elvonult.

- Nem az öcsém… - dörmögött Chanyeol az orra alatt. A fiú nem undokságból kérte ki magának ezt a tényt, csupán valódi érzései egyszerűen összeegyeztethetetlenek voltak a testvéri viszonnyal.

Yeolnak lassan esett le a lány utolsó megjegyzése, gyorsan körbepillantott hát a helyiségen, ahol pár méterre tőle barátja vad nyelvpárbajt folytatott Jonginnal. A fiúk pár perccel később elszakadtak egymástól, és sietve megindultak a korábban említett szobák egyike felé.

- Ez szánalmas… - kapta le róluk feldúlt tekintetét Chanyeol. Az ifjú szívében őrült harag gyúlt, s fojtogatni kezdte a testét elborító féltékenység. Yeol az utóbbi időben, mióta Sehunnak „komoly” kapcsolata volt, egyre nehezebben tudta kezelni az érzéseit, melyek időről-időre felszínre törtek belőle. Milliószor próbálta barátját lebeszélni Jonginról, tudván, hogy a srác nem elég jó neki.

„Te jobbat érdemelsz” – hajtogatta folyton, de intelmei süket fülekre találtak, ugyanis Hunnie egyre szerelmesebbnek érezte magát, s mind több időt igyekezett Jongin társaságában eltölteni.

Chanyeol úgy döntött, nem foglalkozik sem barátnőjével, sem Sehunnal, inkább hazamegy. Képtelen volt abban a házban tartózkodni, ahol biztosra vette, hogy barátja pontosan ezekben a percekben veszíti el szüzességét.

Az éjszaka gyorsan eljött, ám Yeol szemére nem hozott álmot. Szemei előtt megállás nélkül pörögtek a korábbi jelenet képkockái, s egyre inkább úgy érezte, szétszakad a mellkasa a sok elfojtott érzéstől.

Hajnali háromkor azonban valaki beosont szobájába, s bebújt az ágyba mellé; Hunnie volt az, kinek szemében apró könnycseppek csillantak. Yeol nem szólt semmit, csak magához ölelte a fiatalabbat, aki némán bújt hozzá. Chanyeol szíve őrült ritmust vert, miközben mélyen szívta magába Sehun jellegzetes, finom illatát.

- Megtetted? – A szobában csendesen visszhangzottak Chanyeol kérdésének utolsó foszlányai. A mellette fekvő fiú megrázta a fejét; nem bírt megszólalni, mert könnyei már fojtogatták.

- Bántott? – találgatott tovább az idősebb félve a választól.

- Nem… De azt mondta, nem vár többet egy ilyen kis hülyére… - csuklott el Sehun hangja.

Chanyeol gonosznak érezte magát, de ebben a pillanatban felhőtlen boldogság járta át szívének legmélyét. Szorosan ölelte magához a fiatalabbat, és simogatni kezdte annak hátát.

- Hidd el, van olyan, aki akár örökké várna rád – mondta halkan a fiú, s lassan álomba simogatta legjobb barátját.

Miután a fiatalabb légzése egyenletessé vált, idővel Yeol is elaludt. Álmában pedig ő volt ott, abban a bizonyos szobában Jongin helyett, ám Sehun ez alkalommal nem kérte, hogy várjanak…